Az időjárás nem volt túl kegyes a versenyzőkhöz, a nyirkos, esős hideg napon mondhatni egy újabb akadállyal kellett megküzdenie Szlotta Ádámnak, Tóth Jenőnek, Buzogány Bálintnak és természetesen az többi 5045 indulónak.
A festői Dunakanyarban szervezett verseny központja a visegrádi sportpálya volt, innen indultak, és ide érkeztek a futók. Végigfutottak a Fő utcán, az Apátkúti-patak mellett elfutottak a Pilisi Parkerdő Zrt. háta mögött, a temetőnél visszafordulva „felkocogtak” a Fellegvárba a Kálvárián keresztül, onnan tovább a Nagy-Villámra, le a sípályán, el a Salamon-torony mellett, majd a benzinkút melletti kápolnánál le a Duna partra, és ott vissza a sportpályához. A táv nyolc kilométer volt, de közben 21 akadályon is át kellett küzdeniük magukat, olyanokon, mint vízzel, sárral telt alagút, megmászandó falak, homokzsák cipelés, kötélmászás, stb. stb.
Szelfi a rajt előtt
Ádámot és Jencit a Vörösmarty-téri Vitéz Kürtős sütőházban kaptam el, és kértem meg, hogy mondjanak pár szót az embert próbáló versenyről.
Szlotta Ádám:
„Nagyon jó volt, jól éreztük magunkat. Ez volt a versenysorozat legrövidebb versenye, a nyolc kilométeres táv. Eleinte azt hittük, hogy nem lesznek nagy szintkülönbségek, de amikor felfutottunk a visegrádi várba és a mellette lévő hegyre, akkor voltak megerőltető pillanatok. De előtte még átvezényeltek minket egy sáros-vizes alagúton az út alatt. Szóval hiába ez volt a legrövidebb táv ebben a versenysorozatban, beletették a krémet, és volt olyan nehéz, mint az eplényi futam. De nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt, kemény volt, hideg volt. Hideg volt, főleg utána, a spártai fürdés. Amikor sárosan, de már nyakadban az éremmel, fagyoskodsz tíz-tizenöt perce, de az autóba nem ülhetsz be, ezért jéghideg vízzel veretve lezuhanyozol. Ez a plusz egy akadály a versenyben. De még egyszer mondom, nagyon-nagyon jó volt, nagyon jól éreztük magunkat, elfáradtunk rettenetesen, és most készülünk a legnagyobb távra, a Beastre: 20+ kilométer, harmincvalahány akadállyal, Szlovákiában.”
A várfalak tövében
Tóth Jenő:
„Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jó volt a sárban hemperegni. Nem nagyon találkoztunk földiekkel, körösztúri (Székelykeresztúr – a szerk) is csak én voltam. Külföldi volt rengeteg, sár volt rengeteg. Valamennyivel könnyebb verseny volt, mint az eplényi, már a táv miatt is. Könnyebb volt, de nem könnyű. Három akadályon is megbuktam, olyanon is, amin egy kétéves átment volna. A fosznin nem sikerült átegyensúlyoznom, odavertem magam, 30 burpee. Utána dárda dobás, mellément, megint 30 burpee”. Elértünk a pocsolyához, kötélmászás. Kettőt húztam, visszacsúsztam, még 30 burpee a sárban. De jó volt egyébként, nagyon jó volt”
A célbaérőknek járó érmekkel
A fiúk tehát végigküzdötték a távot és az akadályokat. Együtt. Együtt indultak, együtt értek célba 1 óra 45 perc és 53 másodperc alatt. És annyira belejöttek, hogy folytatják a felkészülést, hogy a 20 kilométeres távon is helyt álljanak.
Az Ádám által is említett Beast futamra szeptember 15-én kerül majd sor a Revistyeváralján, Szlovákiában.
Cimkék: buzogány bálint spartan race szlotta ádám tóth jenő visegrád
