Állóvíz egész álló nap

2014. június 8. 19:40 | írta: Bálint F Gyula | fotó: Mihálydeák Antal, András Tünde

Öpfingenben bementünk az erőmű felvizére, onnantól pedig erőmű erőművet ért. Az állóvíz pedig nem segíti a haladásunkat.


A Dunapart Öpfingennél, hajnalban.

Reggel a Duna-parton ébredtünk, egy kacsaház szomszédságában. A még nedves holmikat kiteregettük a foci pálya kerítésére száradni. Szerencsére megjelent az épület gondnoka, aki kinyitotta nekünk a mosdót, így elvégezhettük a kisebb-nagyobb dolgainkat és meg is mosakodhattunk. Ebből a szempontból az ilyen jellegű szívesség-szálláshely gond lehet, ha a WC használatot nem ajánlják fel. Akkor már inkább a vadkemping.


Itt táboroztunk. Jobbra a kacsaház.

Indulás előtt leugrottunk a gáthoz, ugyanis a tábla valamilyen zsilipet jelzett, mi viszont úgy tudtuk, hogy az erőmű felvízén lehet továbbhaladni. Nekünk, illetve Varga Jánosnak lett igaza, rejtély, hogy mire vonatkozott a tábla. A fém táblák alatt áthaladva egy épített csatornában eveztünk, amely később egy tóvá szélesedett. Itt-ott meg is gyűlt a bajunk a magassággal, párszor megfeneklettünk a kavicsos mederben. Ilyenkor egyikünk, vagy mindketten kiszállunk, odébb toljuk a kajakot és megyünk tovább. Az erőműnél ki kellett szállni, és átvinni a kajakot az alvízre.

Túljutottunk egy újabb erőművön, aztán egy váratlan akadály került utunkba. Na jó, nem váratlan, tudtunk róla, hogy Erbach mellett áthalad a Duna felett egy alacsony vasúti híd, ami alatt nem biztos, hogy átférünk. Hát nem is fértünk, úgy 40 cm-re saccoltuk a víz és a fém szerkezet közötti távolságot. Szerencsére kialakítottak ki és beszállási lehetőséget, és a vasúton sem kellett közben átmenni. Alatta kellett, egy olyan keskeny átjárón, amin alig fért át a kajak. Ráadásul a le- és felvezető lépcső olyan meredek volt, hogy jobbnak láttuk mellette a füvön lecsúsztatni a kajakot. Felfelé persze nem úsztuk meg a lépcsőzést.


Átjáró a vasút alatt.

Ulmig még egy erőműnél kellett átcipelnünk a kajakot, a donaustetteninél. Ez egy szép, cseréptetős épület, a későbbiekben inkább egy kaptafára készült beton építményeket láttunk. Ulm előtt jelentősen megnőtt a Duna vízszintje, hiszen megérkezett jobbról a legalább olyan nagy Iller.


A Donaustetten-i erőmű.

Az autós csapat Öpfingenből egyenesen Ulmba ment, ott beszéltünk meg találkát. Amíg érkeztünk, sétáltak egyet a városban és 768 lépcsőn felmásztak Európa második legmagasabb katedrálisának tornyába. Az eredmény: csodálatos képek a városról.


Ulm a katedrális tornyából


A Münster belül


Gyönyörű ...


Ulmi utcarészlet

Ulmban mi is kiszálltunk, amíg Antalék megtaláltak, megettük a szedvicseinket és napoztunk egy keveset. A Duna itt már hajózható, bár hajót csak a város végén láttunk kikötve. Egy motorcsónak jött-ment, egy edző követte a skiffel edzőket. A Duna itt egy ideig segítette haladásunkat, aztán megint megállt, újabb erőművek következtek. Evevéz, átemelés – továbbra is ez volt a program. Ezen a napon még háromszor, mert a Günzburg-i Legoland Campinget szemeltük ki szállásnak. A Lego gyár közelében épített szórakoztató park és kempinben minden a Lego-ról szól, lehet aludni Lego kastélyban, de még a WC-ikonok is Lego figurák.


Legoland

Két nap vadkempingezés után jól esett a meleg zuhany, és a ruháinkat is kimoshattuk. Újra beízzítottuk a Bake'n'Roll-t, ám ezúttal nem kürtőskalácsot, hanem egy nagyon finom gulyáslevest készített rajta Tünde.

Cimkék: donaustetten duna2860 kajak ulm