A tavaszi Saharun Adventure autós kalandtúra után a Vitéz Kürtős Team két tagja környezetbarátabb közlekedési eszközre, kerékpárra váltott, és Észak-Spanyolországba utazott, hogy végigbiciklizzen a Camino de Santiago zarándokúton.
Gyula és Gáspár augusztus 28-án pattant nyeregbe Navarra tartomány székhelyén, Pamplonában, hogy a tervek szerint kilenc nappal később, és 700 kilométerrel odébb megérkezzen a Santiago de Compostelában található Szent Jakab katedrálishoz.
Jel az úton
„Amikor az ember itt Észak-Spanyolországban felvesz egy hátizsákot, hogy gyalog vagy kerékpárral végig zarándokoljon a Camino de Santiagón, egy olyan státusz birtokosa lesz, amely nagyon kevés helyen adatik meg ilyen hosszú időre, és kilométerek százain keresztül.” - mondta Gáspár - „Haladhat erdőn, mezőn, falun, városon keresztül, aszfalt úton, kertek alatt vagy sziklás ösvényen, mindenhol szívesen látják, üdvözlik, jó utat kívánnak és segítenek neki, ha rászorul. A világ legkülönbözőbb tájairól érkeznek ide emberek, és mindenkiben közös a cél: eljutni Santiagóba. Ennek megtapasztalása volt az egyik ok, amiért Gyulával kitaláltuk, hogy végigmenjünk az El Caminón.”
Borászat Villamayor de Monjardin-ben
Az út már az első napon tartogatott egy kis nehézséget, hiszen nem sokkal Pamplona után fel kellett kapaszkodni az Alto de Perdónra, ahol a Szent Jakab-út egyik ismert emlékműve áll. A domboldalban, bokrok között vezető ösvényen néha bizony tolni kellett a mintegy 30 kilogrammnyi csomaggal megpakolt hegyikerékpárokat, és ez így volt a túra során még számos alkalommal.
Templom Los Arcosban, a felkelő nap fényében.
A csapat az első éjszakát Los Arcosban töltötte, a többit pedig sorrendben a következő településeken: Santo Domingo de la Calzada, Burgos, Sahagún, León, Molinaseca, Tricastela, Palas de Rei. A zarándok útlevéllel, Credencial del Peregrino-val rendelkező utazók a zarándok szállásokon (albergue) szállhatnak meg, nagyon olcsón. Az útlevélbe gyűjtött bélyegzők igazolják az út megtételét, bélyegeztetni alberguékben, templomokban, vendéglőkben, kávézókban lehet, de egy-egy településen előfordul, hogy a kapu előtt, egy asztalkánál ücsörgő néninek is van saját bélyegzője. Persze souvenirt is lehet venni tőle, vagy gyümölcsöt.
Majdnem magányos
A Pamplona környéki, majd a Rioja borvidék dombjait elhagyva a terep ellaposodott, így az egy nap alatt megtett táv is itt volt a legnagyobb, a negyedik napon 126 kilométer tekert Gyula és Gáspár. Reggel nyolc - fél kilenckor kellett elindulni, ilyenkor mindenkinek kötelezően el kell hagyni az alberguét. A reggeli többnyire már útközben, egy-egy parkban volt, meg kellett várni ugyanis a kilenc órát, legtöbb helyen akkor nyitottak a pékségek. Napközben müzli, csokoládé, izotóniás italok, az út mellett növő szeder, szőlő biztosították az energiát. Többfogásos, meleg étkezésre este kerülhetett sor, miután a fiúk elfoglalták a szállást, valamint kimosták és kiteregették a ruhákat.
A leoni székesegyház belülről
León után újra emelkedni kellett az út egészen a Szent-Jakab út legmagasabb pontjáig, 1515 méterig. Innen nem messze és mintegy 10 méterrel lejjebb található a híres Cruz de Ferro.
„Aki látta Emilio Estevez 2010-es, Vándorút című filmjét, vagy olvasott az El Caminóról, tudja, hogy ez az út egyik legfontosabb pontja. A hagyomány szerint a zarándokok itt hagynak egy követ, amelyet vagy útközben szedtek fel valahol, vagy otthonról hoztak. Bár a vaskereszt önmagában nem egy nagy látvány, ahogy a maga körülbelül 70 cm-es magasságával egy ötméteres faoszlop tetején szomorkodik, az időközben jelentősre nőtt kőkupacon sétáló embert mégis magával ragadja a hely. A kövekre írt, vagy az oszlopra tűzött szövegek, fotók sok esetben magyarázattal szolgálnak arra, hogy az őket hátrahagyó zarándok miért vállalkozott a sokhetes útra. Sajnos az indok legtöbbször valamilyen szomorú életesemény, és az üzeneteket olvasva bizony benedvesedtek a szemeim.” - emlékezett vissza Gyula
Valahol, az ösvény mellett...
Bár a vaskereszttől lefelé vezetett az út, a következő jelentősebb település, Ponferrada egy medencében fekszik, még nem értek véget a hegyi szakaszok. Másnap újra mintegy 900 méteres szintemelkedést kellett leküzdenie a Vitéz Kürtős Teamnek, ami meredekebbnek bizonyult az előző napinál, aszfalton is mintegy 10 kilométert kellett felfelé tolni a kerékpárokat. Az út egy újabb borvidéken, a Bierzón vezetett keresztül, majd érintette O Cebreirót. Bár eredetileg itt szálltak volna meg a fiúk, úgy döntöttek, hogy inkább a késő délutáni melegben ereszkednek le a hegyről, mint tegyék azt a reggeli hidegben.
Már nincs sok Astorgáig.
„A pamplonai indulásnál, a harminc fok feletti hőmérsékletben azt hittük, hogy feleslegesen hoztunk magunkkal hosszú nadrágot, meleg alulöltözetet, de a harmadik napon megérkezett egy hidegfront, és jelentősen visszaesett a hőmérséklet. Az esőkabátokra is szükségünk volt aznap, 1000 méter felett sokáig szitált az eső. Az utolsó napokban aztán újra emelkedni kezdett a hőmérséklet, és a reggeli indulások sem voltak már annyira kellemetlenek” - tette hozzá Gáspár.
Tehenek és szélerőművek
A Vitéz Kürtős Team szeptember 5-én délután fél öt körül gurult rá a Plaza de Obradoiro díszburkolatára, a Szent Jakab katedrális előtt. Már csak az utolsó bélyegző és a Compostela, az zarándoklat teljesítését igazoló oklevél, megszerzése volt hátra, illetve a hazaút, amely maga is szolgált némi izgalommal.
Ahogyan a Saharun Adventure-ről, az El Camino-ról is napi fényképes beszámolóval jelentkeztek a fiúk, ezek az alábbi linkek segítségével (és a Hírek között) érhetők el:
-2. Az útról
-1. Közeledünk Pamplonához
0. Elkezdtük a Caminót
1. Megvan az első napi száz
2. 1200 méter felett, felhőben
3. Túlfutottunk a napi célon
4. Hiiideg volt
5. Át a hegyen
6. Kitolós nap
7. Dombra fel, völgybe le
8. Megérkeztünk
+1. Megmártóztunk az Atlanti-óceánban
+2. A hazaút
+3. El Camino gyalog, drótszamáron, vonattal
Cimkék: bicikli camino el camino kerékpár santiago de compostela spanyolország szent jakab zarándok
